A gyermekkori felső légúti fertőzés semmilyen vonatkozásban nem tekinthető azonosnak a felnőttkorival. Ebben az életkorban az allergiás eredetű nátha jelentősége még alárendelt ugyan, de a későbbiek folyamán a környezet szennyeződése miatt egyre valószínűbb kóroki tényezővé válik.

Az orrlégzés szerepe

A csecsemő veleszületetten orrlégző, csak az orrán képes levegőt venni. Az orrdugulás a szoptatásban, táplálkozásban is zavart okoz.

A tartós orrdugulás szájlégzést eredményez, ami a torokpanaszok kialakulásának teremt kedvező feltételeket. Az orrfunkció normál körülmények között a szagláson túl gondoskodik a belélegzett levegő tisztításáról, nedvesítéséről, melegítéséről. Szájlégzés esetén a védelmi rendszer nem működik. A torok közvetlenül érintkezik a hideg, szennyezett levegővel, és ezáltal fertőződik.

A gátolt orrlégzés másrészről rossz közérzetet eredményez és homloktáji fejfájást okoz.

Milyen veszélyek rejtőzhetnek még a nátha mögött?

Gyerekek sok esetben “visszaszívják”, lenyelik a váladékot. Mindez tartósan gyomorhurutot kiváltva hasfájást, hányást, hasmenést okozhat.

Újszülött- és csecsemőkorban a nátha önmagában is súlyos megbetegedés, nem ritkán magas lázzal jár. A szervezetet gyengítve lehetőséget teremt a bakteriális társfertőzésre, ami további veszélyeket rejt magában. Az orrba bejutó baktériumok is okozhatnak náthás tüneteket újszülött- és csecsemőkorban. Ennek eredménye lehet a sárgás-zöldes színű gennyes orrfolyás.

A nátha a kiindulópontja a legtöbb csecsemő- és kisgyermekbetegségnek. Erre hajlamosítanak a szűk anatómiai viszonyok, a gyenge immunitás, a rossz táplálkozási, öltözködési és higiénés szokások.