A tüdőtágulás (’emphysema pulmonum’) a legkisebb hörgők (‘bronchiolusok’) utáni légterek, a tüdőhólyagok (‘alveolusok’) tágulatával jár.

A tágulat mellett, a tüdőhólyagocskák fala megrepedhet, egy-egy tüdőhólyagocska összeolvadhat a mellette lévő tüdőhólyagocskákkal, melynek következménye a légzőfelület tetemes csökkenése.

A betegséget előidézheti

• dohányzás,
• levegőszennyezés,
• gyakran ismétlődő alsó légúti gyulladások,
• és asztma is.
• Egyes esetekben öröklődő elváltozás állhat a kórkép hátterében.

A tüdőtágulásban szenvedő betegek:

• Soványak,
• többnyire 50 év felettiek,
• keveset köhögnek, köpetük kevés,
• ellenben a nehézlégzéstől (‘dyspnoe’) szinte állandóan szenvednek, a panasz pedig egyre fokozódik.

Sok betegnek a nehézlégzéses panaszok fokozódása miatt először fizikai terhelés alkalmával, végül már nyugalomban is oxigénre lesz szüksége.

A beteg tüdő a mellkasröntgen-felvételen csökkenten légtartó, benne kisebb-nagyobb hólyagszerű felritkulások, “buborékok” (ún. bullák) láthatóak.

A már kialakult betegség sajnos nem gyógyítható!

Éppen ezért a legfontosabb a megelőzés, a dohányzás mellőzésével, a légszennyezés minimálisra csökkentésével, az asztmás tüdőbetegség egyensúlyban tartásával.

Lényeges az alsó légúti gyulladások megelőzése és minél előbbi kezelése, az esetlegesen felszaporodó légúti váladék fizikoterápiával történő kiürítése.